Interjú Váradi Leventével

Interjú Váradi Leventével

Április 2-án a Fonó Budai Zeneházban jártunk Váradi Levente kiállításának megnyitóján. Leventével először egy közösségi oldalon találkoztam, ahol a Fölszállott a Páva verseny fotóit osztotta meg. Később a Magyar Nemzeti Táncegyüttes fotósaként láttam képeit, s mint kiderült, idén a Fölszállott a Páva hivatalos fotósaként ül velem szemben. Táncos pályafutásáról, a Fölszállott a Páváról és a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben végzett munkájáról kérdeztem.

A néptánccal már régóta foglalkozom, a Válaszút Táncegyüttesben táncoltam, de két-két és fél éve abba hagytam, első gyermekem megszületett s nehéz volt összeegyeztetni a dolgokat, mivel ekkor is már intenzíven fotóztam. Diószegi László közbenjárásának köszönhettem, hogy lehetőségem nyílt az MTVA-ba fotózni a táncosokat, barátokat, ismerősöket.

Belekezdtem az ottani munkába, elkészítettem egy-két anyagot, és a tévések megszerették ezt a fajta látásmódot, aztán már ők hívtak. Minden pénteken és szombaton ott voltam, és próbáltam jó fotókat publikálni. Minden előadás, próba után rögtön feltettük a facebookra és a mediaklikk – re az elkészült képeket és rengetegen látták, pozitív visszajelzéseket kaptunk. Jó eső érzés volt látni, hogy mennyien szóltak hozzá egy-egy albumhoz.

Idén már hivatalosan érkezett a felkérés, hogy engem szeretnének a Fölszállott a Páva idei versenyének hivatalos fotósaként látni. Ez hatalmas megtiszteltetés. Nagyon szeretem ezt a műfajt, s úgy gondolom szeretet nélkül soha nem lennének ilyenek a képeim. Pusztán financiális okokból ma nem lehet ezzel foglalkozni.

Mint a kiállítás megnyitón is megjegyeztem, még egy nagyon fontos dolog van, ami nélkül nem tudnám ezt véghez vinni. Van egy olyan „háttérországom”, amely mindig támogat. Nagyon sok lemondással, áldozattal jár ez a munka is, s ha nem lenne ilyen családom, nem tartanék itt, nem lennék a Magyar Nemzeti Táncegyüttes fotográfusa, vagy a Páva hivatalos fotósa. Az időm nagy részét nem a családi tűzhely mellett, hanem a színpadok előtt, függönyök, kamerák mögött állva töltöm. Idén a Pávával már májusban elkezdem a munkát, megyek Erdélybe, Szarvasra is a stábbal. Remélem ebből is lesz egy szép kiállítás.

A tervezett kiállítás célja az egész narratíva megjelenítése lenne, nem pusztán csak az alkalmazott színházi anyag, mert ezt a televízió közvetíti, de azt, hogy egy adott táncos honnan jön s hová tart, hogy mi történik a színfalak mögött, a képernyő nem minden esetben tudja teljesen bemutatni. A fotókkal betekintést nyújthatunk a bensőségesebb dolgokba, milyen például az, amikor az előadás után lelép valaki a színpadról, vagy éppen ellenkezőleg, mi történik az előadás előtt. Nekem talán ez a legfontosabb, hogy a „háttér műveleteket” a fotóim által közöljem, átélhetővé és közvetlenné tegyem a nézők számára.

Volt olyan is, aki kritizálta a Pávát, hogy túl reflektálták a paraszti kultúra színpadra állítását, miért kellettek a színes fények, gégenek…, de más részről, amit a Duna Televízió az MTVA-n keresztül sugároz óriási dolog, mert nemcsak a mi szűk táncházmozgalmunk látja,hanem olyanokat is leültet a televízió elé, akik eddig nem látták a magyar kultúrának ezen csodás ágát. S reméljük ez a jövőben is így marad, s egyre többen fogják nézni és követni a műsort.

fono kiallitas lumidance (14)

A fotózás iránti szenvedélyedről, a kezdetekről még nem beszéltünk. Azt mondtad ez egy hosszabb, s bonyolultabb dolog.

Igen, valóban az. Hosszú út vezetett idáig, sok mindent elkezdetem, aztán abbahagytam. Rájöttem, hogy nem biológus akarok lenni, elvégeztem az egyetemet, de nem követtem ezt a pályát. Nem lettem környezetkutató. Elkezdetem a Magyar Táncművészeti Főiskolát, de azt is ott hagytam, nem akartam táncpedagógus lenni. Óraadó tanárként sokáig dolgoztam, sok táncházat, gyerekfoglalkozást tartottam itthon, de egy évig Kaliforniába is voltam, San Franscioban az Eszterlánc együttesnél is jártam.

Nagyon szerettem ezt is, de rá kellett jönnöm, hogy az ezek mellett párhuzamosan kialakuló fotózás iránti szenvedélyem erősebb. Úgy érzem, most jó felé haladok, s megtaláltam az utamat. Szeretek emberekkel foglalkozni, embereket fotózni. S ehhez a néptánc vonalán megfelelő talajt találtam a közel 22 éves táncos pályafutásomnak köszönhetően, ahol nagyon sok emberrel ismerkedtem meg itthon és külföldön.

Kicsit térjünk vissza a jelenbe, most a Magyar Nemzeti Táncegyüttes fotósaként találkoztunk. A kiállítás fotói is az együttes repertoárjából valók. Hogyan jött ez a lehetőség az életedben? Köze van talán a Pávás fotózásaidhoz?

Már fiatalként érdeklődéssel figyeltem a hivatásos mozgalom emblematikus együtteseit, így akkor még a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Együttes munkáit, a róluk készült fotográfiákat, műsorokat. Szorosabb kapcsolatba a színpadon kerültem velük, mert szerencsémre számos alkalom adódott, hogy egy darabban vagy előadásban szerepelhessek az együttesekkel.

A tánc és a fotógráfia kapcsolata a 2014-es év elején forrt a legteljesebben eggyé azáltal, hogy a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán vezette Magyar Nemzeti Táncegyüttes fotográfusa lettem.

Ennek a Pávás fotózáshoz nincs köze.

Tavaly előtt felkerestem Zsurát, hogy szeretnék fotózni az együttesnek, majd elkezdtem az előadásokra járni. Nagyon tetszett Zsurának a munkám, az előadásokról készített sorozatok. Szerette, hogy új megközelítésbe láthatja az előadásfotókat. Az előadások fényképezésén túl egyéni elképzeléseimnek is teret ad ez a kiváló műhely, mely számomra egy olyan önmegvalósítás lehetőségét nyújtja, amiért csak hálával tartozom, hogy velük lehetek, támogatnak. Mind szakmailag, mind emberileg olyan visszajelzéseket kapok, amik lehetővé teszik számomra a táncfotográfiában való fejlődésemet, egyfajta tanulóműhelyt biztosítva, hogy egyre tudatosabban fogalmazzam meg az autentikus mozdulatok nyelvezetét.

fono kiallitas lumidance (12)

Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője a kiállítás megnyitóján tartott beszédében említést tesz a ’90-es évek kiemelkedő fotográfusairól, akik szintén próbatermekbe és színházakba jártak, hogy a táncosokról, a pillanatokról az adott kornak, s a jövőnek is emléket állítsanak. Téged is ezek közé az emberek közé sorolt.

Óriási megtiszteltetés, hogy az együttes fotográfusa lehetek, de még közel se vagyok olyan szinten, mint a régi nagy mesterek például Korniss Péter vagy Keleti Éva. Sokat kell még tanulnom, s fejlődnöm, de nagyon szeretem csinálni, és remélem, beérik a gyümölcs. A pályámnak ez a kiállítás egy állomása és hatalmas dolog, hogy ilyen emberek állnak mellettem, mint Zsura, Ágnes (MNTE kommunikációs menedzser), Andrea (Fölszállott a páva – felelős szerkesztője), Anna és Gergő (a MNTE táncos szólistái), de említhetném akár az egész együttest is, hiszen mindannyian jó barátaim.

A táncosok mellett és a színpadi fotózás mellett mást is fényképezel?

Esküvői fotózással is foglalkozom. Fotózsurnalisztikát tanulok egy kiváló mestertől, aki egy személyben a barátom és a tanárom is. Azt hiszem ez a témakör egy újabb beszélgetés tárgyát képezi, mert sok érdekeset tudnék mesélni erről is.

Kiállításodon nem a Váradi Levente Photography nevet használod, hanem a LUMIDANCE jelzéssel találkozunk? Miért volt erre szükség?

Elsősorban azért, mert ez a photography-t már elég elcsépelt dolognak tartom, főleg a facebookra értem ezt. Rengeteg fotóst, fotósoldalt találni ezzel, tömegessé vált. Sok esetben, ha ezeket megtekintjük, láthatjuk, hogy semmi közük az igazi fotográfiához, sok esetben „mellé beszélés” – ről van szó. Én szeretnék ettől tudatosabban dolgozni és kész vagyok arra, hogy tanuljak, vagy éppen bevalljam, ha valamit rosszul csinálok. Alázattal és figyelemmel kell fogadni az ezzel kapcsolatos véleményeket.

A „lumidance” egy brand, ahol én valójában nem látszódom, de talán szépen lassan tudni fogják, hogy engem takar. A „lumidance” szóban benne van, hogy fotózással foglalkozom, benne van, hogy közöm van a tánchoz; ez kifejezetten a táncfotográfia brandje. Ez alatt fogom közölni a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Fölszállott a Páva és más együtteseknél készített fotóimat, illetve az ehhez hasonló területeken készített munkáimat. Remélem, sokaknak elnyeri a tetszését az új oldal.

fono kiallitas lumidance (17)

Váradi Leventében egy nagyon kellemes személyt ismerhettem meg, aki él-hal a táncosokért, mindent megtesz azért, hogy fotóin keresztül azt érezhessük, részesei vagyunk a jelenetnek. Egy olyan vonalat, s olyan képalkotást mutat, ami kellett már ebbe a szakmába, s a néptáncos színpadok régóta szomjaztak rá.

Nagyon sok erőt, kitartást, rengeteg előadást és számtalan kattintásra alkalmas pillanatot kívánok a jövőben!

A kiállítást megtekinthetitek a Fonó Budai Zeneházba. Ha ezek után kedvet kaptál egy kis képnézegetéshez keresd fel a lumidance-t.

lumi_logo_jo

www.lumidance.com

www.facebook.com/lumidancephoto

www.facebook.com/leventephotography