Interjú Bartha Zsófival torontói kalandjairól…

Interjú Bartha Zsófival torontói kalandjairól…

Már lassan három hónapja vagy kint Kanadában. Te is a KCSP programnak köszönheted, hogy közel 9 hónapot fogsz kint tölteni a magyar diaszpórában. Hogyan teltek az eddigi napjaid, miért is szerettél volna erre a területre kerülni?

A programra való jelentkezéskor 3 desztinációt kellett megjelölni. Nem titkolt szándékom volt a tengeren túlra kerülni, hiszen a táncos „család“ nagy család, a rengeteg éves esemény összeköt minket. Említhetném a Táncháztalálkozót, a Csipke táborokat, a Washingtoni Smithonian Folklife Fesztivált, de akár bármelyik erdélyi tánctábort, ahova nagy szívvel lélekkel jönnek az itteni fiatalok „toporogni“. Remek elődeim voltak már itt, ifj. Zsuráfszky Zoltán és feleségén keresztül, Farkas Réka és Józsa Tomi, Farkas Tomi és párja, de a tavalyi KCSP-sek is remek munkát tettek le az asztalra… Csupa olyan ember, akiknek adok a munkájukra –otthon is.

Mi az első képed, első élményed, ha megkérdezem milyen Kanada?

Most talán már egészen mást mondanék, mint azon a bemutatkozó videón amiről sok mindenki ítélkezik anélkül, hogy tudnák az csak egy baráti kis szösszenet volt magunknak, magunkról a nagy út elején… és szeretném megjegyezni, hogy ott is az volt a kérdés, hogy mit várok Kanadatól…nem pedig a feladatomtól.

Nos: A kockás ingekkel tele van minden üzlet, hokistákat nap mint nap látok, mert egy hokey center mellett lakom egészen a belvárosban, medvetalpat meg nem ettem viszont juharszirupos palacsintát annál többet.

Kanada fantasztikus hely. Inspirál a színessége, feltölt a rengeteg választási lehetőség…az egy dolog, hogy nőként ámulok és csábulok a legnagyobb divatüzletek előtt, amik megfizethető áron kínálják termékeiket, de hogy Halloweenre nem tudom abbahagyni a tökvásárlást, mert mindegyik üzlet annyira ért a marketinghez, hogy teljesen simán napi hármat is tudnék venni… Otthon konstatálva, hogy már nem kellene tö(k)bb. És most már ugyanígy vagyok a karácsonyi díszekkel is….

Az eddigi legnagyobb élményem pedig az októberben megrendezett Kőrősi Csoma Sándor Program Konferenciájához fűzhető, amikor is egy kisbusszal felkerekedtünk a társaimmal, és útnak indultunk a Jasper Nemzeti Parkba. Edmontontol utaztunk 365 kilométert csak oda… keresztül télben nyárban, hajnaltól éjfélig. Viszont ilyen türkiz vizeket, sejtelmes ködös időben erdőtűz által károsodott erdőket, kiszáradt mocsarakat, ezerféle zöld színű mohákat én még életemben nem láttam. Amit pedig még az unokáimnak is mesélni fogok: láttam az északi fényt. Hazafelé Attilát szórakoztattam, hogy ne aludjon el, aztán nagy sikítozás visítozás, hogy ott van ott van! Meg is álltunk és olyan szerencsénk volt hogy kb 1-2 percig csodálhattuk is. Most is libabőrös vagyok tőle…

Hogyan telnek napjaid, milyen rendezvényeken veszel részt?

A napjaimról mindent el lehet mondani, csak azt nem hogy monotonok.

Kettő egyforma még nem volt. Rettentő nagy a város, sok időbe kerül egyik pontból a másikba eljutni. Megosztva segítem a Magyar Ház munkásságát és a Kodály Táncegyüttest legjobb tudásom szerint. Szerencsére ez a kettő egy helyszínen van, csak a gyerek próba került jelen pillanatban egy külsős iskolába, viszont ennek egy oka van, aminek örülni kell: sokan vannak.

A Magyar Ház vagyis a Kanadai Magyar Kultúrközpont többféle rendezvénynek ad otthont, kezdve az egészségügyi naptól egészen a diszkóig.

Többféle magyar társaság és csoport működik itt Torontóban, akik szeretnek bálozni, így természetesen a báloknak is méltó helyszíne az egyébként 450 fő befogadására alkalmas nagyterem. DE nem szeretném kihagyni a főzőklubbot, a táncpróbákat és a csütörtök délutáni kártya partikat sem..

Jelenleg egyfajta koordinációs feladatkört töltök be, segítem az itteni kommunikációt, és természetesen a rendezvényeken teszem az éppen aktuális dolgomat: ha kell pogácsát árulok, ha kell színpadon beszélek a mikrofonba.

A Kodályosok… azok külön megérnek egy miset. Sokan vannak, sok féle csoportbeosztásban. Nagyon lelkes, ügyes táncosok. Egészen a picikéktől a felnőtt kezdőkig beszélhetünk lelkes tagokról. Nagyon jó csapat, szeretek köztük lenni.

Rendszeres fellépésekkel bírnak a Magyar Ház és a város különböző rendezvényein. A legközelebbi a karácsonyi vásárban lesz Torontó híres negyedében a Distillery Districtben, ahol most nemzetközileg elismert galériák, műveszeti stúdiók és műhelyek, éttermek, bárok, kávézók ragyognak immáron karácsonyi pompában. Egyébként, csak hogy érdekességet is mondjak: a szeszfőzde több mint 800 filmben volt már helyszín az elmúlt évtizedben, például a Chicagoban vagy az X-menben is. Észak-Amerika viktoriánus ipari építészetének legnagyobb és legjobban megőrzött épületei találhatóak itt –ez egy rövid kis intermezzo volt.

Szombatonként az Arany János Magyar Iskolában is foglalkozom a gyerekekkel, mondókákat mondunk, énekelünk, beszélgetünk népszokásokról és aztán ha kedvet kapunk, akkor a végén általában táncra is perdülünk. Most épp betlehemezni készülünk karácsonyra.

Annyi mindent tudnék felsorolni… volt Muzsikás Koncert, itt voltak a barátaim a Nemzeti Táncegyüttes révén, emlékeztünk október 23. alkalmából, KCSP konferenciáztam Edmontonban, Csárdás Báloztam 20 fős fúvós zenekarral, hétvégi edzőtáboroztam a felnőtt együttessel, volt gyöngyfűzés a lányoknak… és még biztos ki is felejtek ezt-azt…

Milyen terveid vannak a következő hónapokra?

  1. Veszek egy meleg télikabátot.
  2. Nem fázok meg a metrón, ahol vagy túlságosan fúj a légkondi, vagy szaunában érzem magam.

 Viccet félretéve, rengeteg terv van. A Magyar Házban is sok-sok esemény áll előttünk, nem kisebb dolgok mint például egy szilveszteri bál, de hogy még ne szaladjak annyira előre, lesz karácsonyi táncház mini bemutatóval, lesz süteményvásár, adventi bazár, lesz még addig vadász bál és Mikulás ünnepség az iskola révén. Jó össze-vissza soroltam… De mind-mind hálás rendezvény, amiken sok résztvevőre számítunk.

A legnagyobb terv az májusra tehető. Szeretnénk ismét megrendezni a Pontozó táncversenyt, melynek nagy híre van itt Kanadában. Táncos workshopokkal, hagyományőrző énekesekkel, zenészekkel, ékszer- és divatbemutatóval, ami egy kicsit előre felé mutat, hogy ennek a kulturának nem csak múltja van, amit tovább „kell“ vinni a világ minden pontjára, hanem igenis helye van a jövőnkben bárhol…akár karaoke-kent tanulni a népdalokat, akár ékszerként magadon viselni az „értéket“.

Valamint akkora tervezzük az együttes bemutatóját, ami egy félidős mezőségi műsor lesz, Ősztől Őszig címmel. Mindenki izgatottan várja. Én is. :D

Nekem ez az első ilyen alkalmam, hogy nem mint táncos bizonyítsak. Szerencsésnek mondhatom, hogy jó műhelyből kerültem ki, Kocsis Enikőtől és Fitos Dezsőtől sok mindent tanulhattam az évek alatt, valamint olyan barátokkal vagyok körülvéve, akiktől mind-mind kapok: emberséget, szeretetet, támogatást, kritikát. Rettentő fontos az ő támogatásuk is otthonról.

Ha valaki szeretné beadni a pályázatát a jövő évi KCSP-re milyen tanácsokat tudnál neki adni?

Rengeteget tanulok miközben „tanítok“. Magamról. Mindenkinek ajánlom nem csak szerencsétpróbálás céljából a nagyvilágban, hanem: a hazatérés végett… (is)

Hajrá!