Fölszállott a Páva, de most a gyerekeknek!

Fölszállott a Páva, de most a gyerekeknek!

Pár hete, péntek esténként már nyomon követhetjük a „kis” Páva selejtezőit. Hamarosan végére ér a műsor területi válogatóinak bemutatása és következnek az élő adások. Az élő műsor kezdete előtt felkerestük Dr. Sándor Ildikót -a Hagyományok Háza népművészeti módszertani műhelyének osztályvezetőjét, a területi válogató zsűritagját- ossza meg élményeit, észrevételeit az idei Páváról.

Milyen céllal indult el az idei Páva? Hogyan látod, jó ötletnek találod-e?

Azért tartom jó ötletnek, mert Magyarországon hihetetlenül erős és nagyon színvonalas a gyerek néptánc és népzenei mozgalom, az alapfokú művészetoktatási intézményektől kezdve az utánpótlásos gyerekekig, tehát van honnan meríteni. Fontosnak tartom, hogy lássa meg az ország, milyen kincs van a birtokunkba. Ez sajnos egyáltalán nincs benne a köztudatba, pedig egy huncut falunap nem tud eltelni anélkül, hogy a helybeli gyerekcsoport, citerazenekar ne szerepelne a programokban. Tehát ezek a gyerekek mindenütt jelen vannak és jelenlétükkel a helyi kultúrát színesítik . Épp itt van az ideje, hogy fellépjenek arra a szintre is a televízió nyilvánosságával, amit méltán megérdemelnek. Talán ez az, amit én nagyon jónak tartok avval együtt, hogy jogosnak tartok olyan félelmeket, olyan vélekedéseket – mert hogy vannak ilyenek -amelyek a gyerekeket egy tehetségkutatótól féltik, óvják, mert ez a későbbiek során visszaüthet. Én magam is nagyon sokat vívódtam és próbáltam kialakítani a saját álláspontomat, nem volt egyértelmű, hogy e mellett gondolkodás nélkül leteszem-e a voksomat. Belepakoltam a mérleg két serpenyőjébe a mellette és az ellene szóló érveket és arra jutottam, hogy meg lehet teremteni azokat a kereteket, amely a gyerekeket nem teszi ki olyan ártalmaknak, amelyek az életkoruknál fogva nem szabad hogy érje őket, ugyanakkor megmutatkozhatnak. Ez volt az, ami miatt én a voksomat a Páva mellé tettem le. Azt is tudom, hogy a néphagyományt úgy lehet bevinni a köztévébe (amire az elmúlt 20 évben nemigen volt példa, főleg nem ekkora nézettséggel, amit az előző két évad produkált), hogy olyan tévés formát adtak, ami ma „trendi”. Vitatkozhatunk arról, hogy ez a mi ízlésünknek megfelel-e, de az tény, hogy egy olyan lehetőséget kaptunk, mellyel nagyon sokakhoz népzenét, néptáncot és a hozzá tartozó ismereteket tudjuk eljuttatni, akik ezzel másképp nem találkoznának, vagy nem akarnának. Ez egy bejáratott műfaj. Azt gondolom, hogy az eddigi műsorok során összességében sikerrel  is valósult meg.

A televíziónak milyen szándéka lehet a „Gyerek Pávával”? Vagy van-e egyáltalán bármilyen más célja, mint az eddigiekkel?

Nem tudok arról, hogy más céljuk lenne, mint az előző kettővel. Az biztos, hogy két felnőtt adás után egy harmadiknál már ott volna a veszély, hogy megkopik. Valami újítás kellett. A Hagyományok Háza és az Örökség oldaláról nézve tapasztaljuk, hogy mikor gyermek vagy ifjúsági előadások mennek a házban, annak a gyermek, ifjúsági közönségre sokkal nagyobb a hatása, hiszen a gyermek rájön, hogy a színpadon akár ő is lehetne, ő is táncolhatna, mert nagyjából egyidősek azokkal, akik a színpadon vannak. Máshogy azonosul ezzel az élménnyel. A gyermek és ifjúsági közönségnek ez a műsor nemcsak a megismertetést szolgálja, hanem több gyerek előtt lesz ennek magasabb presztizse, nagyobb megbecsültsége (magának a néphagyománynak) a táncon és a zenén keresztül. Bízom abban, hogy újabb tömegek fogják megrohanni a művészeti iskolákat, s néptáncolni, énekelni, zenélni akarnak majd.

Téged a területi selejtezők alkalmával láthattunk, nemcsak személyesen, de mostmár a televízióban is. Milyen élményeid vannak a selejtezőkkel? Milyenek a mai gyerekek?

A 9 területi válogatóból 6 helyszínen voltam, elég sok mindent meg tudtam nézni. Bár mi számítottunk arra, hogy magas lesz a színvonal, de amikor ezt hétről hétre megtapasztaltam, az jó értelemben mondva „pofán üti” az embert. Nagyon erőteljes élmény. Csuda büszke és boldog voltam attól, hogy nagyon színvonalas produkciókat láttunk. Olyan nem volt, ami nem ütötte meg a mércét. Persze voltak nagyon erősek s picit gyengébbek, de a magas színvonal miatt nem volt könnyű kiválasztani azt a 48 produkciót, akik az élő adásba, műsorba is bejutottak. Volt olyan, akiért fáj a szívem, s a mai napig úgy tartom, hogy ott lenne a helye, mert a tudása a tehetsége, meg az általa megmutatott hangszer szerepelhetne. Sok-sok pozitív tapasztalat mellett azért hadd beszéljek arról is, ami kicsi elégedetlenséget vagy csalódottságot keltett bennem. A verseny kiírásakor a felnőttekétől néhány dologban eltérő a megszövegezés, mert nem csak a helyi hagyományokra próbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni, hanem szerettük volna, hogy a megjelenő repertoárban is ez egy gyerekközpontúbb műsor legyen. E tekintetben máig van hiányérzetem. A gyerekfolklór, a népi játékok vagy az a szokásdal anyag (kotyolás, pünkösdi királyné járás stb.), amiről tudjuk, hogy eredendően is körülbelül az iskoláskorú gyerekekhez tartozik, kevésbé jelentek/jelennek meg, mint amennyire ez lehetséges volna. Tudjuk, hogy ez így van a mindennapokban is, de én picit reménykedtem, hogy evvel a versennyel elindulhat egy szemléletváltás. Most úgy látom ennek még nem jött el az ideje, de majdcsak. Azért elmondhatom, van olyan gyerekünk, aki 6-7 évesen nagyszalontai Bartók gyűjtésből gyerekjáték dalokat énekel. Annyira egyben van a gyerek valóságos életkora az anyaggal és olyan hitelesen adja elő, hogy nem várom azt, hogy nekem bonyolult díszítményekkel, nagyon szomorú, parlando, rubátó stílusban énekeljen. Bár vannak erre is példák.

Ez azt jelenti, hogy látsz olyanokat, akik 6-7 évesen nem a koruknak megfelelő énekeket, táncokat adnak elő?

Folyamatos küzdelem, hogy ne tegyenek a pedagógusok sem fizikai megterhelésben nagyobbat, mint amit elbírnának, vagy amire még nem lennének megérve ( s nem csak fizikailag, mint az előbb említettem, hanem érzelmileg sem). A művészet az mindig érzelmekről szól, akár a táncolásnál, ahol szavak nincsenek, de még inkább igaz ez az éneklésnél. Hogyan tudna érzelmileg fölérni a gyerek, egy forgatós karakterű tánchoz, vagy pedig azokhoz a szomorú lírai dalokhoz, amelyeket hallunk tőlük? Természetesen nagyon míves előadásban, pontosan a helyén van minden, hallatszik, hogy eredeti, archív felvételeken alapulnak. Új kifejezést tanultam a gyerekektől-ez az archív néni. Ez a legkedvesebb gyerekszáj szöveg, amit az elmúlt fél évben begyűjtöttem tőlük. Tehát ők is tudják, miről van szó. A gyerekeknek olyat szabad csak adni, amihez ő már a személyiségével is közel tud lenni, hiszen ő nem egy biomagnó, aki előad valamit, ami már a jelenben másképpen nincsen. Mi ezekkel a dalokkal, táncokkal formáljuk a személyiségüket, ez az eszköz, amivel őt a felnőtté váláshoz hozzásegítjük, s nem csak arra kell gondolnunk, hogy most mi történik, hanem arra is, hogy milyen lenyomata lesz hosszútávon, hogy fog ezekre visszagondolni felnőtt, idős korában. Önazonos volt-e amit most csinál, vagy ő csak egy eszköz valakinek a kezében?

Úgy érzem a Pávának ezen szériájának több nyertese is lesz. Hiszen nemcsak a gyerekek nyernek vele, hanem a pedagógusok is, hiszen a zsűri részéről erőteljes visszacsatolást adhat, hogy jó-e az, amit a pedagógus a gyerekeknek ad, vagy éppen ellenkezőleg.

A felnőtt Pávánál beneveztek a felnőtt jelentkezők, mindenki a saját szabad akaratából. De itt a versenyző gyerek és a verseny közé még beékelődik a felkészítő tanár, időnként a szülő, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre és most sem tudnának a gyerekek nélkülük versenyezni. Egy olyan háromszögben kell dolgoznunk, amelynek az egyik csúcsán a gyerek, a másik csúcsán a felkészítő tanár, együttesvezető, a harmadik csúcsán pedig a mester áll, aki a televíziós szerepléshez hozzásegíti. Úgy kell tanácsot adni, hogy azzal a gyermek tanárának a tekintélyét nem romboljuk le. Idén is lesznek felkészítő mesterek, akikkel külön ezen dolgokról is tanácskoztunk. Úgy érzem, ezzel a résszel nem lesz probléma, hiszen nagyon jó mesterek állnak a gyermekek mellett.

Amit szintén meg kell még említeni, az a tehetség kérdése. Ez javarészt a pedagógusok felelőssége. Ha van olyan gyermek egy közösségben, aki kiemelkedő tudással rendelkezik, a néptánc népzene „matekzsenijei”, azt a pedagógusnak nem lehet visszafogni, s a tanár felelőssége, hogy felismerje ezt a tehetséget és segítse őt végig menni azon az úton.

Melyik volt a legjobb területi válogató?

Nekem mindenhonnan vannak nagyon szép élményeim, de a legjobb a nyári tábor volt, amit hamarosan láthattok a televízióban is. Itt azokkal a gyerekekkel voltunk, aki addigra már megkapták az értesítőt, hogy továbbjutottak. Ez a tábor az én tyúkanyóságomra volt bízva és 400 kölyköt „gondozhattam” a Balatonon, persze nem egyedül, hanem egy nagyon remek stábbal. Ez az egy hét egy páratlan, életre szóló élmény volt. Ez idő alatt szinte mindenkihez sikerült közelebb kerülnöm, megismernem. Csuda figurák a gyerekek, de közben meglátszik, hogy mit alakított rajtuk, hogy népzenével, néptánccal foglalkoznak. Nekünk ez evidens, de például annak a 4 kézművesnek, akik az egy hét alatt végig a gyerekekkel voltak, közfelkiáltással mondták, hogy ezek a gyerekek másmilyenek, kooperatívabbak, figyelmesebbek. Ez zene volt a füleimnek. A gyerekek nem úgy érezték magukat, mint egy gladiátorképzőben, hanem irtó nagy cimborálkodások voltak. Nem méregették egymást, hogy most ő a vetélytársam, hanem partnernek tekintették a másikat. Nagyon jó volt, hogy minden gyerekkel ott volt a felkészítő tanára, akik segítettek a tábor tartalmi megvalósításában is. Óriási kincs volt a jelenlétük . Ezek a pedagógusok mind elkötelezettek. S ezt egy hétben megérni, példaértékű volt.

Milyen szereped lesz az élő műsorok alatt?

Ugyanúgy, mint a táborban háziasszonykodom, ülök a gyerekek között, hol mesélek nekik, hol játszunk, segítek a tábori világból egy picit visszacsempészni.

Hasonlóan épül fel az idei Páva is, mint az eddigiek?

Igen, mint az előző két szériában. A felkészítő mesterek már gőzerővel dolgoznak, s szeptember, október alatt járnak ki a gyerekekhez. Szükség is van erre, hiszen kell néha külső szemnek is látni a produkciót és segíteni a felkészülést. A színpad törvényeit nem minden pedagógus ismeri mélységében, ezért is szükséges a felkészítő mester.

Milyen hatása lesz a Pávának?

Egyik hatása, hogy az ősszel és télen, akik az előző Pávákra is leültek, azok ezt is követik majd. Talán a korosztályi összetétel úgy változik, hogy a nagymama is ott fog ülni, hiszen a kisgyerekekért szurkolni fognak, de a fiatalabb nézői korosztályból is többeket fog megragadni. Attól, hogy nagyon sokfelől vannak a szereplőink-térben, abban is reménykedem, hogy legalább addig, míg az övéik szerepelnek, odaülnek a tévé elé, ezáltal a saját kultúrájukat is jobban megismerik. Tényleg bízom abban, hogy lesz ennek olyan hatása, hogy több gyerekben lesz nyitottság és pozitív attitűd, megbecsülés a néphagyomány felé, nem lesz ciki ez a dolog, hiszen tudjuk, van ilyen és ezzel talán át lehet hangolni.

kép: Fölszállott a páva