A Táncháztalálkozó margójára

A Táncháztalálkozó margójára

Berán Istvánnal beszélgettem az idei Táncháztalálkozóról, ami nekem és szerintem másoknak is rendhagyó volt, mert akik jól ismerik a találkozó programjait, észrevehették, hogy a szombati és vasárnapi programok mintha felcserélődtek volna. Valóban így történt?

Így van, de egy kicsit távolabbról indulnék. 1982-től kezdődően a Budapest Sportcsarnokban volt a Táncháztalálkozó, de az épület 1999-es leégését követően nehéz periódus következett. Azt tudni kell, hogy amíg a BS-ben voltunk, addig a Táncház Egyesületnek csak a művészeti programmal kellett foglalkoznia, minden mást a Budapesti Tavaszi Fesztivál intézett. Később ez a helyzet alaposan megváltozott.

A kezdetektől az egyesület szervezi a Táncháztalálkozót?

Nem, a ’80-as években még nem is léteztünk. Ez inkább állami feladat volt, más és más költségvetési szervezetek – Népművelési Intézet, Selyemgombolyító, Honvéd Együttes – végezték ezt a munkát. A rendszerváltás után, mint sok minden más mögül, innen is lényegében „kisétált” az állam. Azért a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak – személy szerint a nemrégiben elhunyt nagyszerű kulturális menedzsernek, Klenjánszky Tamásnak – nagy szerepe van abban, hogy még ma is létezik a Táncháztalalálkozó. De a Táncház Egyesület is ekkor jött létre, elsősorban azzal a céllal, hogy ezt a hagyományt továbbéltesse, hogy a Táncháztalálkozó fennmaradásáért szakmai és társadalmi felelősséget vállaljon.

A ’90-es évek elején a Táncháztalálkozó kétnapossá vált, amely ötlet ugyancsak az Interart Fesztiválközponttól, a Budapesti Tavaszi Fesztivál akkori gazdájától származott. Hosszú ideig a szombat jelentette a családi napot és a vasárnap szólt inkább a felnőtteknek, illetve mindkét este hatalmas gálaműsorokkal vártuk a közönséget. Az évtized végére becslések szerint a húszezer főt is elérte az esemény látogatottsága, ami nem is csoda, hiszen az egész táncházmozgalom ekkor vált igazán sikeressé.

A BS leégése utáni helyszínek (Hungexpo, Syma Csarnok – Körcsarnok) nem voltak ideálisak. Hogy mégis túléltük ezt a nehéz időszakot, abban nagy szerepe volt annak, hogy a többi civil szakmai szervezetet egyre erőteljesebben sikerült bevonnunk. Hiszen egyedül nem lehet egy ilyen hatalmas rendezvényt megszervezni, együtt kell működni a hasonló szervezetekkel, feladatokat kell rájuk bízni, amiben ők nagyobb rálátással rendelkeznek. Így a Népművészeti Egyesületek Szövetsége mellett, akik a népművészeti vásárt már régóta csinálták, fokozatosan bekapcsolódott a Martin György Néptáncszövetség , a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség és az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület is. Ez abban az időben modell értékűnek számított, mert előtte ilyen nem volt, s ezzel még nagyobb vonzása lett a találkozónak. E lépések nélkül nem tarthatnánk ott, ahol most vagyunk.

2005 óta ismét méltó helyen, a Papp László Budapest Sportarénában rendezhetjük meg az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárt. Lépésről lépésre laktuk be a hatalmas épületet, amelynek segítőkész fenntartóival közösen találtuk ki a küzdőtéri nagyszínpad és a vásár elhelyezését, s végre a kiegészítő programoknak – koncerteknek, előadásoknak, kiadványbemutatóknak, fotó- és hangszerkiállításoknak – is megfelelő tér adódott a kamaratermekben. A közönség is kezdett visszatalálni, sikerült a látogatók létszámát stabilan tizenhatezer fő környékén tartani. Az évek során a szombat jóval erősebbé vált, mondhatjuk, 2:1 arányban győzött a vasárnappal szemben, pedig korábban a fő napnak a vasárnap számított.

Mégis csökkenést láttatok az utóbbi időben, miért?

Az utóbbi 3-4 évben erőteljesen alábbhagyott a közönség érdeklődése. Ez leginkább a vasárnapi látogatottságban mutatkozott meg, ott kezdett kritikus szint alá csökkenni, ami már a jelenlévők – mind a szereplők, mind a közönség – hangulatát is hátrányosan befolyásolta. Nem volt jó érzés átélni, hogy a vasárnap esti gálák a legnagyszerűbb folklórprogramok ellenére sem tudtak már az egész rendezvény csúcspontjaként funkcionálni, hanem inkább negatív végkicsengéssel ért véget az adott évben a Táncháztalálkozó. Ezzel együtt a jegybevétel csökkenése is komoly nehézséget okozott, hiszen ez fontos tétel az egész rendezvény költségvetésében.

Valószínűleg a 2008-ban kezdődő gazdasági válság is éreztette a hatását, ha nem is azonnal. Szomorú tény az is, hogy bár 20 %-os kedvezménnyel preferáljuk a pedagógusok vezetésével érkező gyermekcsoportokat, ezek száma is nagyon leapadt az utóbbi években.

Folyamatosan kerestük a megoldási lehetőségeket, de saját erőből legföljebb a további csökkenést tudtuk megállítani. Az idei évre készülve nagyon sokat „agyaltunk”, s arra jutottunk, hogy megcseréljük a két nap alapvető jellemzőit. Megpróbáltuk modellezni, hogy ki, mikor és miért jön el a Táncháztalálkozóra. Azt feltételeztük, hogy vidékről talán kényelmesebb szombaton eljönni, ezért szerencsésebb, ha a családi és gyermekprogramok többségét vasárnapra tesszük át. De persze figyeltünk arra is, hogy azért minden korosztály mindkét napon találjon magának kedvére valót. Úgy próbáltuk tehát a műsort összeállítani, hogy ne sérüljön a szombat, de fejlődjön a vasárnap.

Úgy láttam, hogy az előző évekhez képest voltak programok, amelyek vagy teljesen eltűntek a palettáról, vagy kevesebb ideig élvezhettük. Miért kellett ebben változtatni?

Idén nem volt „Új élő népzene” lemezbemutató, mert anyagi és szakmai okokból magát a CD- sorozatot szüneteltetjük. Az Etno-moziról nem mondtunk le végképp, de amíg nem találunk megfelelő termet hozzá, nélkülözni vagyunk kénytelenek. A zeneiskolák bemutatkozó koncertsorozatát „Tágasságot nekünk is…!” címmel sok évvel ezelőtt mi kezdeményeztük, méghozzá olyan módon, hogy még a résztvevők útiköltségéhez is hozzájárultunk. Három évvel ezelőtt ezt és a népzenei kamarakoncerteket már nem két napon keresztül, hanem egymást váltva, egy-egy napon tartjuk meg, ami persze a kimaradók részéről feszültséggel jár. Ezzel nyilván csorbul kissé a Táncháztalálkozó seregszemle-jellege, amit pedig mindig is fontosnak tartottunk, azonban az így fennmaradó időben olyan alkalmi jellegű, friss dolgokat vonultatunk inkább fel, amelyek nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a közönség részéről. Így került idén sor például Novák Tata tánctörténeti előadására, Kubinyi Julcsi lemezbeharangozójára, a Téka, a Szlama Band, a Boglya és a Suttyomba zenekar lemezbemutatójára, a mezőkeszűi énekesekkel és Dresch Misivel felvonuló Eszterlánc zenekarra, a Hagyományok Háza „Almárium”-sorozatának kalocsai műsorára, a „Családban marad…” táncos-zenés programra, vagy a „Hosszú búcsú Halmos Bélától” című film levetítésére. De meg kell említenem azt az összetett programot is, amelyet a Magyar Hangszermíves Céh prezentált a híres tekerős, Bársony Mihály születésének századik évfordulója alkalmából. Az ő szervezésükben másokkal együtt Sebestyén Márta, Sebő Ferenc és a tiszaalpári népdalkör szerepelt a közvetlen beszélgetésen és az előadásokon.

Az aktualitások erősítésével összecseng régi szívügyünk, az internetes tájékoztatás fejlesztése. Hogy például a Táncháztalálkozó honlapján – amit ráadásul holt időszakban is sokan látogatnak – ne csak a szokványos listák, hanem konkrétan ide érvényes megnyilatkozások, fotók, videók, internetes hivatkozások legyenek az egyes programrészekről, illetve szereplőkről. Vagy hogy képesek legyünk folyamatosan fenntartani az érdeklődést a közösségi médiában az esemény előtti hónapokban közölt érdekességekkel. Úgy érzem, ezekben idén nagyot sikerült előrelépni, ami persze rengeteg pluszmunkát ró a stáb tagjaira, de hálistennek a résztvevők közül is egyre többen belátják, hogy ma már szükség van az élményszerű megjelenésre a világhálón.

Vasárnap a küzdőtéri „Aprók Bálja” mellett nagyon jó gyerekprogramok sorakoztak fel. Kinek köszönhető ez?

Az Aprók Bálja mellé szerettünk volna kicsit bensőségesebb, akár egészen kicsi gyerekeknek szóló, a szülőket is aktivitásra késztető foglalkozásokat és előadásokat. Baranyai Barbi „játszóteret” hozott létre, amely nagyon jól sikerült. Gulyás László vándormuzsikus volt a házigazda, mellette Boka Gábor, Korzenszky Klára, Benedek Kriszta, Korpás Éva, valamint a Kőketánc várta az érdeklődőket. A teremben egész nap ki lehetett próbálni az „Így tedd rá!” program táncos játékterét, Balatoni Kata vezetésével.

Milyen nehézségeket okozott a költségvetésetekben, hogy most a Táncháztalálkozó kimaradt a Budapesti Tavaszi Fesztiválból?

Az Arénát a Táncháztalálkozó eltelte után pár nappal már le kell foglalni a következő évre, s ez így történt 2015-re is. Nekünk tehát már régen megvolt a március utolsó hétvégéje, így tavaly decemberben hidegzuhanyként ért bennünket, hogy a Tavaszi Fesztivál kezdetét áprilisra tolták, és a mi időpontunkon az Aréna foglaltsága miatt már nem lehetett változtatni.

Ha így alakul, annak több okból nem örülünk. A Táncháztalálkozó eleve a Tavaszi Fesztivál részeként indult és mi kezdettől fontosnak tartottuk, hogy az élő népművészet seregszemléje megjelenjen a legrangosabb magyarországi művészeti fesztiválon. Másrészt azt a közönségréteget, amelyik a Tavaszi Fesztivál felületeiről tájékozódik, mi a szerény lehetőségeinkkel sokkal nehezebben érjük el. És ilyenkor bizony pénzbeli műsorhozzájárulással sem számolhatunk. Reméljük, hogy jövőre nem lesz ilyen vis major-szerű akadálya az együttműködésünknek és a Táncháztalálkozó újra a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül zajlik majd.

A Táncháztalálkozó kiadásait egyébként a jegybevétel nem fedezné, akkor végképp nem, hogyha teljesen piaci alapon kellene kibérelnünk a Sportarénát. Ezért minden alkalommal pályázunk az úgynevezett „állami eseménynapok” státusz elnyerésére, ami azt jelenti, hogy az Aréna szolgáltatásainak nagyobb részét ingyenesen megkaphatjuk. Ezenkívül mi magunk és a megvalósításban együttműködő társ-szervezeteink külön-külön pályázunk az NKA kollégiumaihoz és ahová csak lehetséges. Nagyon sokat jelent számunkra az OTP Bank szponzori támogatása is, ami nem csupán anyagi segítség, hanem kreatív ötleteikkel és reklámfelületeikkel ténylegesen hozzájárulnak a Táncháztalálkozó sikeréhez.

Idén mi segítette még a vasárnapi nap „felturbózását”?

Az i-re a pontot egy váratlan s kétségkivűl hatalmas segítség tette fel, amit az Arénától, pontosabban a Trigránit cégcsoporttól kaptunk. Azt vetették fel, hogy ha van olyan ötletünk a vasárnapi gálára, amivel szélesebb körben is be tudnánk vonzani a nagyközönséget, illetve ami a táncházasokat is érdekelheti, akkor támogatnák a megvalósítást. Hosszas egyeztetések eredőjeként jött létre a „Csík zenekar – Rúzsa Magdolna – Lovasi András – Lakatos Róbert – Fitos Dezső Társulat” program Novák Péter rendezésében és az egész Táncháztalálkozót eddig soha nem látott kampánnyal hirdető Broadway Jegyiroda közreműködésével.

Igaz, hogy a Csík zenekar és barátaik szerepeltetése miatt a szakmai közegből – főként kerülőúton – eljutott hozzánk némi fanyalgás és rosszallás, viszont a nagyközönség és a táncházasok körében egyaránt hatalmas sikert aratott ez a produkció.

Ennek a programrésznek a vonzereje, a kiemelkedő reklámkampány, a korábban említett strukturális és tartalmi változtatások, a magasabb szintű internetes tájékoztatás együttesen visszaemelték az idei Táncháztalálkozót a 2011 előtti szintre. Ezt a tényt a számokon túl az is mutatja, hogy mindkét napon már a nyitást követően nagyon hamar megtelt a tánctér, a vásártér, a játszóházak és a kézműves foglalkozások helyszíne; hogy a „Minden magyarok táncát” és a kamaratermi programok szinte mindegyikét óriási érdeklődés kísérte; hogy a Muharay-, a Martin- és a Csík-gálákra a napközbeni látogatók nagy része ott maradt, impozáns látványt és felejthetetlen hangulatot teremtve előadóknak és közönségnek egyaránt.

Az OTP-vel közösen meghirdetett „Kedvenc dalom” szavazással találkoztam az interneten, miért nem lett előadva, vagy miért nem tűnt fel az egész Táncháztalálkozó alatt?

Sajnos ez a nagyszerű ötlet későn merült fel, így már nem maradt elég időnk és energiánk erre érdemben odafigyelni. Jövőre ezzel többet szeretnénk foglalkozni, és a Táncház Díj jelöltjeinek is igyekszünk majd a műsor szerkesztésekor nagyobb hangsúlyt adni.

A továbbiakban mire készültök?

Most vagyunk túl a IV. Táncház Napja eseményein, amelyen belül a debreceni, a jászberényi, a szekszárdi, a székesfehérvári és a zalaegerszegi programokat segítettük, együttműködve a Hagyományok Házával. Két alkalom még hátravan a táncház-vezető tanfolyamunkból, majd ősszel a Táncházak Éjszakája következik. És persze már készülünk a jövő évi THT-ra is…