Sipos Eszternél jártam a Viseletbót :) -ban

Sipos Eszternél jártam a Viseletbót :) -ban

Közel egy éve lettem tagja én is ennek a csoportnak és kiváncsi voltam milyen célból hozta létre Eszter. A következőkben a vele készült beszélgetést olvashatjátok!

A viseletbót nevű csoport, körülbelül két evvel ezelőtt jött létre. A Magyar Táncművészeti Főiskolán a csoporttársaimmal beszélgettünk arról, hogy kinek milyen viselete van otthon, mi az ami “felesleges”, nem használatos már. Szó-szót követett, hogy kinek mire lenne szüksége, és ekkor támadt az ötletem, hogy létre hozok egy csoportot, ahol tudunk egymás között csere-berélni, el tudjuk egymásnak adni a népviseleti darabokat. Körülbelül egy 10 főre terveztem ezt a csoportot. Majd mondtam a csajoknak, hogy akit tudnak azt hívják meg, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.

Ma hány fős a csoport?

Már lassan 6000 fő a taglista, mondhatni “túlnőttük” magunkat. A csoport tagjai főként táncosok, volt táncosok, viseletkészítők és olyan emberek, akiknek már nincsen szüksége a viseleteikre.

Milyen jövőbeli céljaid vannak a csoporttal?

Megtartani a “jóhírét” a csoportnak, az elsődleges. Aztán, hogy mennyire tudom majd felfejleszteni, esetlegesen egy honlapot csinálni neki, az már tényleg a jövő zenéje. Azon vagyok, hogy ilyen zökkenőmentes élet folyjon a csoport további életében. Azt gondolom, hogy jól működünk, remélem másoknak is ez a véleménye.

Mesélj egy kicsit magadról s a viseletekhez való szoros kapcsolatodról!

Regényeket lehetne írni arról, hogy milyen mély, megmagyarázhatatlan a kapcsolatom a viseletekkel. Gyerekkoromtól rajongok értük, sajnos az én szülőföldemen, Nagykállóban kihalt a népviselet nagyon korán. Ennek több törtenelmi oka is van, plusz az iparosodás, megyeszékhely is voltunk és a többi és a többi. Aztán ott van a tánc. Egészen kicsi voltam, amikor elkezdtem táncolni, és a színpadi megjelenés mindig fontos volt a számunkra. Ez az igényes öltözés megmaradt számomra mind a mai napig a színpadi megjelenésben.

De a konkrét emlékképem a viseletgyűjtésre, rekonstruálásra és javításra-varrásra, 10 evvel ezelőtti, amikor az együttesünkben mérai táncokat tanultunk, és beleszerettem mind a táncanyagba, mind a viseletbe. Szüleimtől ez volt a kérésem-Hadd kapjak egy kalotaszegi rendet-, amit meg is kaptam a születésnapomra. És jött a „lejtő”… lehetőségem szerint minden gyűjtésben részt vettem, elindultunk a világnak viselet vadászatra. Ma 60-70 komplett rend ruhám van. Május 11-én nyílik a harmadik kiállításom, Mátészalkán, melyre minden érdeklődőt nagyon sok szerettel várok.

Kívánom, hogy a kiállításaid sikeresek legyenek és sok ember megismerje a Kárpát-medence gyönyörű viseleteit ruháid és gyűjteményeid által!