„Elvágónak kellett lenni”

„Elvágónak kellett lenni” beszélgetés Lévai Lajosné Maris nénivel a gyöngyöspatai népviseletről

DSC_6944

Szívügyemnek tartom, hogy palóc lányként a Mátra vidék népművészetére felhívjam a figyelmet. Ezért is gyűjtöm, kutatom Gyöngyös és Hatvan környékének népművészetét. Sorozatunk mostani gyöngyszemében a gyöngyöspatai női fejviseletekről készítettünk képeket, de a Mátra vidékéről több viseletet fotóztunk már. Gyöngyöspata Gyöngyöstől pár kilométerre található, mely nagyon híres népművészetéről, gyönyörű viseletéről és a templomban látható Jesse-fáról. Ha egyszer arra jártok feltétlen nézzetek be. Lévai Lajosné Maris nénit (Prezenczki Mária) régóta ismerem és sokat járok hozzá beszélgetni a régi időkről. Maris néni is derekas szoknyás asszony volt sokáig, amit édesanyjától tanult, aki az ő szavát használva „ a vígpontig ” 95 és fél éves koráig derekas szoknyás asszony volt. A vele készült beszélgetésemből olvashattok egy kis csemegét.

Maris néni milyen volt a patai leány viselete? Miről ismerhetem meg, hogy ő patai?

M.: A patai leány felismerhető, hogy haját kákóba fonták. A menyecskékhez és asszonyokhoz képest nincs elöl elválasztva a haja. A végébe pici selyemszalagot tettek, melynél a masni kisebb, mint a lefelé csüngő két szár. Hétköznap soha nem kötöttek szalagot a lányok.

DSC_6902-Edit-2

Mit hordtak a nyakukba?

M: Nyakba nyáron nem kötöttünk semmit, csak ünnepkor. A gyöngysor rövid volt, pár soros általában fehér vagy kék színű. Pirosat nem hordtunk.  Elől volt aki tett kis virágot a gyöngysorra, de ezt csak azok tették, akik gazdagabbak voltak.

 

Hogyan öltözött fel egy leány?

M: Először is felvettük a pendelt ( ez volt a fehérnemű ). Majd erre jöttek a fehér szoknyák. Hétköznap kettő hármat hordtunk, de ünnepkor nekem hét is volt a derekamon. A szoknyákat magunk készítettük saját kenderből. Ha zuhogott az eső, vagy hideg volt akkor posztószoknyát is vehettünk, de ünnepkor mindig fehéret vettünk. A szoknyákat szenes vasalóval vasaltuk, 2  banda (rend) szoknya minden lánynak volt, egyik húsvétra másik kisasszonyra. Azt mondták régen az öregek- akinek nem vótak az alsói kivasalva búcsúra az nem is vót leány.

 DSC_6917

Mi volt a következő ruhadarab, amit felvettek?

M: Attól függ minő vasárnap vót. Böjtbe sötét szoknyát, nem azt mondom, hogy fekete, mert most felvesszük a fekete kendőt meg kabátot és kész, de akkor vót zöld liszter, kávé színű liszter, orgonalila, sötétzöld szövet, kicsi virágosak. Ilyenkor sötét szalagot kötöttünk a hajunkba-sötétkék szalag rózsával díszítve.

 

Milyen színeket vehettek még fel?

M: Minden forma vót, lilát rózsaszínnel, zöld, kék, rózsaszín, piros. Rózsaszín szövetszoknya világoskék pruszlikkal, kék posztó rózsaszín selyempruszlival, vagy gyári virágú liszter. A szoknyákhoz vettünk pruszlikot, féinggel is. Télen persze berliner kendőt vettünk.

DSC_6969-Edit-2

Hogyan válogattak, hogy melyik vasárnap mibe mentek?

M: Szedtük sorba, ahogy jött.

 

Nagyon érdekes viseletdarab a menyecske fátyolos kontya. Milyen szalagokkal díszítették ezeket?

M: Fátyolos kontyot addig hordhatott a menyecske ameddig nem szült gyermeket és csak ünnepkor és vasárnap vette fel. Piros szalagos kontyot az esküvő utáni első vasárnap vett fel. Én dohányszínű jegyruhával, mert a bársony vót a legszebb. Kék szalagos kontyot az esküvő utáni második vasárnap vett fel és onnantól ezt hordta. Fehér szalaggal díszített fátyolos kontyot úrnapkor vettek fel. A menyecske haját is átfésülték, hiszen kontyba teszik a haját és ekkor fésülik először cakkokba a haját. Innentől így hordják a hajukat.

 DSC_6980

Mikor megszületik az első gyermek leteszik a fátyolos kontyot és mit kötnek a fejünkre?

M: Ekkor tesszük fel a szarvaskendőt, ami lehetett ágas közepű dupla selyemkendő, varrott virágú, libazöld, fehér, rózsaszín, bordó, fekete bársonyvirágú amit ünnepkor vettek fel, gyász idején ez luxus vót, azt mondták ha valaki ilyet kötött az nem szívből gyászolt. Nagyon sokféle volt. Minden öltözőhöz volt egy. Szarvaskendőt nekem a „Csinos” Keskeny Károlyné Bognár Mária kötötte, mindig hozzá mentük kendőt kötni, mert nem mindenki tudta megkötni a faluba.

 DSC_6994-Edit

Elől kötős kendőt is hordtak?

M: Igen, de azokat már az idősebb asszonyok vagy a fiatalabbak télen.

 DSC_6996

Volt, hogy a blúzra és pruszlikra vállkendőt kötöttek?

M: Mi mindig blúzba jártunk. Aki gazdag volt annak vót nyakravaló kendője. Volt olyan asszony, aki még 40-45 évesen is mindig nyakravaló kendőt kötött. Voltak kázsmér kendők is, amik színe fehér, piros, zöld, lila, búzakék lehetett, a selyemkendő csak fekete színes virággal volt, de ismerek olyat, akinek volt kávészínű sötétkék virágú is. Voltak teljesen fekete kendők, fekete rojttal is.

 

Milyen cipőt és harisnyát hordtak?

M: Fiatal lány koromba magasszárú cipőt hordtam, édesanyám cipőjén még bojt is volt. De hordtunk csizmát is, melynek a teteje díszes volt. Nyáron az asszonyok pedig papucsot vettek fel, hímzett bársony papucsot. Édesanyámnak volt fekete bársony zöld pöttyökkel díszítve. Ünnepkor mindig fehér harisnyát vettünk. Színes harisnyákat nem hordtunk.

 

Lehetett felvenni lila selyem öltözőt piros selyemkendővel is?

M: Igen lehetett, elvágónak kellett lenni!

 DSC_6947

Hát kívánom, hogy legyetek ti is elvágóak  és ismerkedjetek meg a Mátra vidék gyönyörű népviseleteivel és táncaival, mert bizony táncokat is gyűjtöttek nem is egyet, de erről majd legközelebb ☺