Páva mese: A felfedezés

Páva mese: A felfedezés

Minden egy csípősen hideg reggelen kezdődött, amikor a lehető legbetegebbnek akartam tűnni, hogy megússzam az iskolát és egész nap az ágyban fekve nézhessem a kedvenc filmjeimet, szuperhősökről és olyan gyerekekről, akik valahova nagyon messzire jutottak el a puszta képzeletükkel. – Kezdett bele a történetébe Márk, akivel egy táborban találkoztunk a negyedik és ötödik közti nyáron. Márk volt ezután az általános iskolás beteljesületlen szerelmem, aki hatalmas táncos karrierről álmodozott és egy olyan világba akart bevezetni, amiben addig sosem jártam. Aztán nem láttam többet. Szerintem nem is egy táborban töltöttük a nyarat, csak úgy tett, mintha. Ő nyugodtan folytatta tovább a mesét, amit csak akkor lehet elhinni, ha valaki már megtudta, hogy a csodálatos helyek itt vannak körülöttünk és amikor új dolgokat próbálunk ki, akkor tulajdonképpen idegen földön járunk.

Én csak egy nyugodt reggelre vágytam,amikor szép idő van és nem kell az iskolapadban ülve ábrándozni arról, hogy egy nap egy varázslatos dolog történik és elrepülök egy csodálatos országba, ahol igazi kalandor lehetek. Mellesleg volt egy kis ügyem is az ellenörzőmmel…- folytatta megállás nélkül a történetet. Nagyi persze már régen elaludt a kandalló mellett, mire végre az udvarra jutottam. Minden tökéletesen alakult, egészen addig a pillanatig, amíg a macska ki nem szökött a szomszédba, egy olyan területre, ahol hatalmas, kör alakú építmények és nagy, tégla alakú házak álltak. Meg voltam győződve arról, hogy egy titkos ország lehet a falak közt, mert aki oda nappal bement, sose jött még ki az éj leszállta előtt. Ezért nem is lepődtem meg a sok, nagy szoknya alá bújtatott gyerek miatt, akik tömegesen haladtak a birodalom felé, miközben együtt énekeltek.

Miután a macskát visszavittem, elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a falak között és kik voltak azok a szép lányok és kihúzott hátú fiúk, akik a birodalom felé igyekeztek. Nagyi még mindig aludt, az ebéd sehol se volt, úgyhogy elindultam, hogy felfedezzem ezt a furcsa világot, ahova nagyon nehezen jutottam be, pedig Süsü is ott volt. Valószínűleg nem ismert fel, mert amikor a biztonsági őrnek azt mondtam, hogy hozzá jöttem, egy szót se szólt. Kénytelen voltam odaadni neki a zsebemben levő egyetlen útravalót, a csokimat, ami tekintettel arra, hogy ebédem se volt, elég nagy áldozatnak számított…

A lényeg, hogy benn voltam és rengeteg, furcsán öltözött gyerek volt körülöttem, akik szerencsére éppen ebédelni igyekeztek. Beálltam hát közéjük a sorba egy kedves, pici lány mellé, akinél egy furcsa zöld béka volt és egész étkezés alatt azt próbálta megtudni, hogy vajon mit táncolok és melyik csoportba tartozom. Nem igazán értettem, miért fontos ez, de igyekeztem valamit gyorsan kitalálni, nehogy lebukjak, majd jött egy srác, akivel odébb mentek, és persze volt miről beszélgetniük..

busai_lumidance

Igencsak egyedül voltam, valahogy senki se jött oda hozzám, ezért úgy gondoltam, komolyabb vizekre evezek és mielőtt beépülök, felfedezem a terepet. Egy egyszerű filmes trükkhöz folyamodtam: bebújtam a szellőzőbe, ahol egy vagy akár két órán keresztül is tekereghettem, mire kiértem a terembe, ahol falra vetített szőlőfürtök fogadtak. A fürtök között egy színes ruhás gyerekcsoport táncolt, olyan zenére, amit talán a Magyar Népmesék alatt hallottam kiskoromban. Mögöttük elég szigorú felnőttek álltak, akik ha akarták le is állithatták őket. Egyből tudtam, hogy gond lesz, ha most lejövök, így elkezdtem utánozni a mozdulataikat. Emiatt egy másik fiút nagyon leszidtak, mert nem tudott tőlem táncolni. Ezért amikor újra visszafutottak a színpad mögé, fogtam magam és beugrottam alá, hogy ott várjam meg, amíg tovább tudok menni.

Miközben egy ideje a színpad alatt ültem, odajött hozzám egy fiú, hegedűvel a kezében, hogy keressem meg a tanárát, akit valami Szalonnának hívtak. Először nem tudtam, hogy mit akar és mivel „szalonnát” eddig csak a hűtőben láttam, azt mondtam, hogy az előbb ment el és meg fogja találni, ha a színpad elé – véletlenül se mögé – áll. Szerencsémre igazam lett, de a nyugalom most sem tarthatott sokáig, ugyanis kezdődött az egyik felvétel, ami azt jelentette, hogy hamarosan gyerekek ezrei gyűlnek majd össze a biztos rejtekhelyem mellett, úgyhogy nem volt más választásom: felkapaszkodtam a póznákra és átmásztam a termen majd egy fekete fal mögött bújtam el, ahol egy kis résen keresztül néztem a műsort, ami egy másik, piros ruhás erdélyi lány, énekével kezdődött.

A lány természetesen annyira szépen énekelt, hogy megfeledkeztem magamról és felálltam. Vagyis felálltam volna, ha nem ütközöm bele az asztalba és emiatt nem lesz rám mérges az, akinek a cuccát arrébb löktem. Dermedten figyeltem a középkorú férfit, hogy vajon mit tesz velem, miközben hosszan bámulta az arcomat. Egy pillanatra jobbra nézett, mintha keresné valakinek a tekintetét, aztán egy mély sóhajjal csak annyit kért, hogy üljek le mellé és maradjak csöndben.

Persze nem sikerült. Állandóan kérdezősködtem a lányok felől és afelől, hogy mi zajlik épp. De legalább megtudtam, hogy ez egy heti műsor felvétele a tv-ben, ahol vagyok és akkora gyerekek, mint én népművészeti produkciókkal lépnek fel, hogy találkozzanak a Pávával, aki valamiért majd elrepül, de ez nem volt tiszta. A lényeg, hogy van tánc, ének és még szoknya nélküli dudákon játszó csapat is. Voltak, akik egyedül szerepeltek a színpadon, mint a kárpátaljai hegedűs fiú, akit véletlenül fellöktem, amikor kiszabadultam a szellőzőből. A szekszárdi táncegyüttesben is fellépő, verbunkot a zsűri szerint elegánsan táncoló srác mellett pedig megint láthattam hímzett felsőben a békás lányt és mint később megtudtam, a parnerét, akivel az ebédlőben beszélgettünk.

sandor_lumidance

Az este csak szaladt és végig azon gondolkoztam, hogy vajon melyik lány tetszik jobban és mi lenne, ha újra találkozhatnék velük. Nagyi eddigre már biztos felébredt és talán már a szüleim is tudják, hogy nem lehetek beteg, ha ilyen messze elcsavarogtam. Valamit ki kell majd találnom a jövő hétre is és biztos vagyok benne, hogy itt körülöttem mindenki tudja a biztos módszerét annak, hogyan kell távol maradni az iskolából. Ennyi gyerek nem játszhatja el egyszerre, hogy lázas….

fotó: Váradi Levente – Lumidance

borítókép: Papp Kornél – Folkpédia